Ahogy az a korábbi hetekben eldőlt, Csordás Csabával és Némedi Norberttel „közös megegyezéssel” szerződést bontott a KTE. Az okokat mindenki találgatta, szakmai okok vagy személyes ellentétek miatt kellett-e távoznia a két játékosnak?

Csordás azóta Siófokon kergeti a labdát (gólt is szerzett már a felkészülés során), míg Némedivel kapcsolatosan a mai napon vált biztossá, hogy fél évig Szolnokon folytatja. Ami ennél is érdekesebb, az a a baon.hu-nak adott interjú, amelyből kiderült, nem szakmai okok miatt kellett mennie.

A cím nem véletlen, tegnap amikor a kesport hozzászólásokat böngésztem a leggyakrabban ez a szó szerepelt a fórumozók bejegyzéseiben. Nyilván nem ezt írták, hanem a szerkesztők próbálták szalonképessé tenni a párbeszédet, ám mivel én Urbányit finoman szólva sem szerettem soha, jobb ha én is moderálom magamat már az elején.

Január 31-e piros betűs ünnep lett a KTE történetében, hiszen hosszú hosszú évek után magyar válogatott kerettaggal büszkélkedhet a csapat. Tököli Attila személyében egy rutinos csatárt adunk Egervári Sándor keretének az Azerbajdzsán elleni, február 9-i felkészülési mérkőzésre.

Ha valaki véletlenül elkapcsolt ideje visszakapcsolni, hiszen itt a Felemás ősz 2. része. Bemutatjuk mennyit számít, ha egy normális edző van a csapatnál, és hogy mi is történt azalatt a két forduló alatt amíg edzőt keresett a KTE.

2011-nek Kecskeméten az ünneplésről kellene szólnia, hiszen 100 éves a klub. A szurkolók eddig méltán voltak büszkék arra, hogy noha több légiós is húzóembere a csapatnak, bizony szívük városának fiai is kergethették a bőrt hétről hétre a Széktói Stadionban.

Ez idén januárban megváltozott, ugyanis a csapat két emblematikus figurája, Csordás Csaba és Némedi Norbert már nem kellettek a klubnak.

Elolvasom »

Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.
Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van? -  Kosztolányi Dezső

Ezek bizony nehéz idők. El kell döntenünk, hogy az eszünkkel vagy a szívünkkel gondolkozunk. Törünk és zúzunk, vagy ujjongunk. Rábólintunk vagy csendben sírunk.  Rövid idő alatt két csapatkapitányt veszítettünk el. Két olyan játékost, akik ezer szállal kötődnek a városhoz. Csordás és Némedi ikonnak számított, de erre nem volt tekintettel senki. Szerencsére nem kell aggódnunk, pályafutásuk végeztével tárt karokkal várja őket a vezetőség. Porhintés. Ki lesz a következő áldozat?

Itt az uborkaszezon, mi is eljutottunk arra a pontra, hogy nincs mit írnunk, úgyhogy a KTE őszi produkcióját fogom kivesézni Urbányitól kezdve a tüntetésen át Szivics visszatérésén keresztül, majd a szárnyalás kezdetéig. Akkor lássuk mit is hozott az ősz 2 részben.

Most, hogy néhány kérdőjel kiegyenesedett érdemes végiggondolni, hogy mit várunk a tavasztól. Többet tudunk, mint egy hete, de kevesebbet, mint jövő héten fogunk, de ez egyáltalán nem zavar minket abban, hogy már most megfogalmazzunk célokat, elvárásokat, reményeket.

Alakulóban van a keret, Szivics szerint többet nem igazolunk, de van egy alternatíva, amely esetén ez az egész borulhat. Ez is szóba fog kerülni. Képlékeny, hogy a Magányos Hatok közül ki, hol folytatja, van akinél eldőlt, van akinél nem. Ez is szóba fog kerülni. Mégis kik azok akiknek rettegnie kell attól, hogy lila köd telepszik a pályára (egy kis reklám), és mely csapatok ellen kell visszafogottabban döngetnünk a mellünket. Ez is szóba fog kerülni. Hogy mi még? Ha kíváncsi vagy, olvass. És lehetőleg ezt a posztot.

Most, hogy a mi csalhatatlan, bölcs vezérünk, Tomiszlav Szivics hangot adott abbéli óhajának, hogy nincs több óhaja, és mi pedig balga módon hiszünk neki, eljött az ideje, hogy valamilyen szinten összegezzük a játékosmozgást az Alföld lila oldalán. Nem rendeztünk nagybevásárlást, de elsőre a kíméletlen kiárusító bélyegét sem sütnénk rá a bunyevác Mourinho-ra, annak ellenére sem, hogy nem egy, nem kettő, hanem hat játékos került körön kívülre, ráadásul Csori szerződésbontása is stoplival lépett a szívünkbe.

Az évtized kezdetével nem csak nagyszerű blogunk, és remélhetőleg imádott csapatunk szárnyalása veszi kezdetét, hanem egy olyan folyamat, amelyből a KTE csak profitálhat. Megnyitja kapuit a Kecskeméti Labdarúgó Akadémia, és mai posztomban erről a kicsit sem elhanyagolható dologról fogok írni, véleményt formálni. Előtte azonban megjegyezném, bizakodom mihamarabb adnak a létesítménynek egy hozzá illő nevet, mivel így bloggerként kicsit hosszúnak találom, és írástudatlan óráimat nem azzal szeretném tölteni, hogy leírom az akadémia nevét.

Léteznek a világon alapigazságok. Olyan tételek, melyeket más tételekre akkor sem tudunk visszavezetni, ha beledöglünk, de ez baromira nem is szükséges, hiszen akárki képes belátni, hogy ezek így vannak és nem másképp. Ilyen például, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes, hogy ha te valamit hosszú ideig csinálsz, akkor lassú vagy, ha viszont a főnököd csinálja hosszú ideig, ő alapos, hogy a kedvenc csapatod játékosai ellen mindenki szabálytalankodik és a bíró is folyton ellenük fúj, és ilyen az is, hogy Bács-Kiskun megyében valami nem stimmel labdarúgás téren.

Nincs ezen mit szépíteni, a végtelen Alföld ezen részén a talaj egyszerűen alkalmatlan arra, hogy egy valamirevaló NB1-es futballklub nőjön ki belőle.  Gondoljunk csak jó öreg Stadler Józsi bátyánk akasztói szentélyére, amelyet egy egykor szebb napokat látott NDK-s úszónő szentélyéhez hasonlóan régen belepett a gaz. Az alapigazságok egyik legfontosabb ismérve, hogy megcáfolhatatlanok. Aki megcáfolja őket, hazudik, csal, vagy ő maga az Isten.

A Kecskeméti TE-Ereco együttese nagyon jó úton halad afelé, hogy eltörölje a Föld színéről ezt az igazságot. Ez a csapat harmadik szezonja az élvonalban (bár ezt a szót a magyar bajnokság első osztályáról merész dolog leírni), első szezonjában az 5. pozícióig rohant előre, a másodikban apró szívrohamos időszak után nem a kiesés volt a kérdés hanem, hogy benne leszünk-e az első tízben. Benne lettünk.

Idén minden eddiginél erősebb a keretünk. Idén minden eddiginél nagyobbakat álmodunk. Idén 100 éves az egyesület. Idén elindul egy blog.

Egy blog, amely zászlajára kitűzte, hogy információkat, véleményeket közöl a KTE háza táján bekövetkező kisebb nagyobb történésekről, őszintén és nyilvánvalóan részrehajlóan. Saját véleményünket mondjuk el, ami nyilvánvalóan ütközik másokéval. Szerencsére ezt nekik nem kell magukban tartani, mert az elfojtott düh egy csomó betegség alapja lehet, és akkor a stresszről még nem is beszéltem. Ha dicsérni, kell elsők leszünk, ha gondolkodni, agyalni kell, na abban nem vagyunk jók, de odatesszük magunkat, ha kritizálni kell ott leszünk az első sorban a narancsdobálók között. Nem lesz irgalom.