2011. szept. 28. 13:44
Mennyire nőtt a szívéhez Kecskemét?
Nagyon, ez nem titok. Ezt én már megmutattam, vállaltam a nehéz pillanatokban is. Mikor nagy volt a kockázat, visszajöttem, és amiket tettem, azok közül sok mindent a klubért tettem. A saját harcomat például, amit a bírók ellen vívtam időnként, ami lehet, hogy több is volt, mint kellett volna.
Mi az, amit Kecskemétben a legjobban szeret?
Leginkább az embereket szeretem, akikkel az utcán, a piacon, a bevásárlóközpontban találkozom. Mindenki akar valamit kérdezni, beszélgetni, és úgy gondolom, hogy ez egy nagy dolog. És úgy érzem, hogy ők is szeretnek engem.
Kecskeméten nagy hagyományai vannak a pálinkának. Van-e kedvenc pálinkája?
Nem vagyok valami nagy pálinkás megmondom őszintén. Inkább a vörösbort szeretem.
Családja szintén Kecskeméten él?
Nem, családom Szabadkán van. Van egy kislányom, aki minden nap felhív tízszer, és van egy fiam, aki egy hónapban talán ha egyszer. Szóval ez a különbség.
Időnként járnak Kecskemétre meccset nézni?
Jönnek persze, kint voltak múltkor is a Vasas ellen. Meccsek után pedig én is megyek vissza. Jelen pillanatban ez a megoldás.
Mióta Magyarországon dolgozik tapasztalt-e valamilyen fejlődést a bajnokság színvonalát, illetve a válogatottat tekintve?
Méghozzá látványos fejlődést! Mind a két téren, elsősorban az elmúlt két évben. A bajnokságban minden csapat sokkal erősebb, nincs olyan ellenfél, amely ellen előre be lehet írni a pontokat. Az is látható, hogy az eddigiekkel ellentétben nem csak szerbek, horvátok, románok jönnek az NB1-be, hanem például spanyolok, hollandok, portugálok is. Ez is mind mutatja, hogy komolyodik a bajnokság.
Ön szerint a nagy számú légiós milyen hatással van a bajnokság színvonalára?
A légiósok többsége lebecsüli Magyarországot, mikor idejön. Két-három hónap elteltével viszont észreveszik, hogy itt sincs szórakozás. Ez elsősorban azokra a légiósokra vonatkozik, akik nagy csapatokban, vagy bajnokságokban játszottak. Akik, azonban alacsonyabb osztályból, gyengébb bajnokságból érkeznek, azok felszívják magukat, mert szeretnének bizonyítani. Ez a hozzáállásbeli különbség légiós, és légiós között.
Az utóbbi időben Paulo Sousa "fejelős botránya" nagy visszhangot keltett. Egy edző fel tudja-e valahogy készíteni magát arra, hogy az feszült helyzetekben se forduljon ki önmagából?
Egy edzőnek mindenféleképpen kell tudni kezelni a feszültséget, és a nyomást. Paulo Sousa-ról, mint edzőről nekem nincs rossz véleményem. Megértem, hogy nehéz helyzetben van, mert egy nagy csapathoz érkezett, amely tavaly bajnokságot nyert, és ahol idén is magasak az elvárások. Egy bajnoksi cím megnyerése nem könnyű dolog, de még nehezebb megismételni a sikert. Neki ráadásul mindössze egy hónapja volt, felkészítse a csapatot. Igazolt 6-10 új játékost, akiknek a beépüléséhez szintén idő kell, hogy a csapat működjön. Ő egy kezdő edző, akármilyen nagy név is, és neki még sokat kell fejlődnie ebben az egészben, hiszen egy olyan csapatot kellene vezetnie, ahol sikerkényszer és nagy nyomás van, és ezt tudni kell kezelni. Ő egy más környezetből jött egy új országba, ahol nem ismeri a viszonyokat, nem tudja, hogy hogyan működnek a dolgok a médiával, mert minden országban különbözőképpen kezelik az edzőt a sajtó, az internet, a szurkolók, és ezeket a viszonyokat jól kell ismerni, és ezt még meg kell neki tanulni. Ő egy tehetséges edző, és ez nem fog neki problémát okozni.
Mennyire nehéz Magyarországon edzőnek lenni?
Arról nem tudnék beszélni, hogy Magyarországon milyen nehéz edzőnek lenni, mert csak Kecskeméten dolgoztam, így inkább beszélnék Kecskemétről. Itt pedig nagyon nehéz. Azért mert túl gyorsan értünk el egy óriási sikert, és mi sem tudtuk kezelni ezt. Egy kicsit le kellett venni az egészből, mert túl gyors volt: NB2-ből feljutottunk NB1-be,megnyertük a kupát, és kikerültünk a nemzetközi porondra 3 év alatt. Mondjatok nekem még egy ilyen csapatot a világon! Én nem tudok ilyet, de ha ti tudtok, akkor azt tényleg megköszönöm, ha elmondjátok. Ezt pedig tudni kell kezelni, és egy kicsit nyugodtabban felfogni az egészet, tudomásul venni, hogy még nem vagyunk Barcelona, sem Manchester, nem tudunk egyből csodát tenni, minden évben. Vannak hullámvölgyek - nem mondom, hogy elégedettnek kell lennünk egyik-másik helyezéssel, de egy jó csapat vagyunk és jó helyen fogunk végezni. Ebből a feszültségből viszont kicsit lejjebb kell venni, hogy most nyerünk, vagy nem, mert nyilván mindenki minden meccset meg akar nyerni, de ez nekünk még sok. Tehát kicsit tisztába kell tenni a dolgokat, és akkor minden rendben lesz.
A szurkolók többsége szerint Magyarországon a futballista-fizetések aránytalanul magasak. Nem rejtene-e a magában több lehetőséget egy edző számára az, ha teljesítményhez kötött fizetések lennének?
Ez egy jó kérdés. Én nem tudom, hogy a kollégák, másik edzők hogyan csinálják, de én egyetlen játékossal sem tárgyaltam, és nem is voltam ott a tárgyalásokon. Azt gondolom, hogy a két tulajdonos úr dolga, hogy tudják mekkora a büdzsé, és ehhez kötni a szerződéseket és a fizetéseket. A kommunikációnak jobbnak kellene lennie, látni kell azt, hogy milyen pénzügyi keret van, és ahhoz megcsinálni három kategóriát. Az első kategória: a legjobb játékosok, akik húzóemberek, nekik ennyi. De három-négy-öt játékosnak egyformán. Én csak megmonadanám, hogy ki kerül abba a ketagóriába. A második kategória, aki állandóan játszik, és a harmadik, akik fel akarnak jutni. Szóval három kategória, és tessék. És ez egy motiváció-rendszer, ami a klubnak jó, mert van csata. Az az öt játékos, aki az első kategóriában van, ők hozzák a pontokat. Nekik plusz. Aztán a második kategória, és végül, akik bizonyítani akarnak. És akkor nem lesz baj. Legalábbis én így gondolom. Másik dolog, hogy én sokkal többet adnék a prémiumra, azért mert az is a klub érdekében van. Mindent a klub érdekében kell tenni. Azért mert én ma itt vagyok, a játékos itt van, holnap már nem, a klub meg marad. És gondolkodni abban is, hogy mi lesz holnap, meg holnapután, nem csak ma. Én így állok ezzel.
A játékos kiválasztási rendszer hogyan működik a KTE-nél?
Én mikor tavaly a tizedik forduló környékén idejöttem, akkor már megvolt egy keret. Nyáron sajnos csak kölcsönbe kaptuk a Lencsét és a Gyurcsót, akiket én kértem, plusz jött ez a holland gyerek, a jobb-bekk, meg a Sztokics gyerek. Szóval nem sokat igazoltunk, azért mert volt egy bő keret, és nem volt hely hova igazolni. Szerintem nem is kellett nagyon, mert ez egy jó keret, egy jó csapat. Néhány apróságra kell figyelni, de azt gondolom, hogy a tulajdonos urak, meg az igazgató úr tudják, hogy én milyen típusú edző vagyok, milyen stílusban fog játszani a csapatom, és olyan játékost kell igazolni, aki beilleszkedik. Azért kértem a Lencsét is, mert tudom, hogy az MTK akadémiája messze a legjobb volt abban az időben, és tudom, hogy aki ott volt, az tud futballozni. Az én csapatom pedig olyan, aki tud futballozni, és ezt a támadójátékot nem tudjuk produkálni olyan játékosokkal, akik nem értik a játékot. És ők tudják, hogy milyen játékosokra van szükségem, és én bízom bennük. Nem is szeretek ezzel foglalkozni, mert szeretem a tiszta számlákat, hogy ne az legyen hogy ezt, vagy azt a játékost hoztam. Én hoztam három játékost, és a négy év alatt ők játszanak állandóan. A Szavics, a Csukics, az Alempijevics. És őket ingyen hoztam.
Rátérve a KTE-re: mi az idei reális célkitűzés? Hallunk a dobogóról, de ezt lehet-e realitásként kezelni?
Hát nézd, ha azt mondod Miskolcon, hogy a KTE dobogós akar lenni, mit fognak mondani? Hogy a Diósgyőr is. Pécsett szintén, Győrről, Debrecenről nem is beszélve, Honvéd. Mindenki azt akarja, mi is. Azt gondolom, hogy a realitás, hogy az első ötben kellene lennünk. Na most ebben minden lehet. Lehet harmadik hely, lehet ötödik is. De akár még lehet "csak" hatodik is. De mindenképpen a felső részben akarunk végezni.
A többi NB1-es csapathoz viszonyítva miben erős, és miben gyenge a KTE?
Szerintem játékstílusra erősek vagyunk. AZért mert három év alatt tartottuk a szintet, és midenhol megismerték és tisztelik a mi játékunkat. Szóval ez egy erős oldal biztos. A körülmények ugyanúgy. Nagyon jók a pályák, az öltözők, ami fontos dolog. Gyengeség? Gyengeség a válság miatt van eza kicsúszás, de ez gondolom, hogy máshol is van. Nehézség az is, hogy nem olyan könnyű dolgozni, ha van három-négy féle légiós az öltözőben. Az egy komoly dolog.
Idén sokkal sikeresebbek vagyunk idegenben, mint tavaly. Változott az idegenbeli taktikánk?
Igen változott, sokat. Stabilizáltuk a védelmet is. A Németh Gabi jött, aki meghozta nekünk azt a biztonságot, ami kell. Azt nem mondom, hogy Laci, a Ribánszki nem jó kapus. Csak ez a pici rutin hozta azt a puszt, amit Gabival kaptunk. És akkor a védelem is egy kicsit öszeért most már. Van ez a pszichológia, amit mindig kérek, hogy mindegy hol játszunk, mindenhol támadni kell. És eddig csak beszéltem, de most elkezdtek benne egy kicsit hinni, és hála istennek tényleg elég sok pontot, hat pontot szereztünk idegenben. Csak egyszer kaptunk ki, a Pakstól.
A Ligakupa és a Kupa mennyire fontos idén a csapat számára?
Most fontos mind a három front. Szerintem most van lehetőség rá, mert elég nagy és minőségi a keret. Ami a különbség az évekkel ezelőtti kerethez képest, hogy most ugyanaz a szám, de több minőségi játékos van, és tudok rotációt használni. Szerintem van ambició mind a háromban, és stabilak leszünk, és ki tudunk alakítani egy jó képet magunkról, hogy komoly klub vagyunk és mind a három fronton tudunk versenyezni.
A korábbi öltözői feszültséget, klikkesedést lehetett-e kezelni, lett-e kezelve?
Nem mondanám, hogy az klikkesedés volt. Nekem nem volt ezzel komoly bajom, most sincs. Mindig vannak olyan pillanatok, mikor szeretnénk, hogy jobban menjen minden, és ez nem sikerül, akkor van feszültség. De ez még nem jelenti azt, hogy klikkesedés is van.
Tököli Attila távozásával változott-e a csatárjátékunk?
Nekünk van egy megállapodásunk Attilával, hogy nem beszélünk a távozásáról. De az volt amit mondtam, és a honlapon is volt, hogy nem volt itt boldog, és szeretett volna váltani. Ugyanúgy mikor Csordás elment, mikor tavaly Simon kérte, hogy elmenjen játszani Zalaegerszegre. Senkinek nem állunk a boldogsága útjába. Most is ez volt. Szerintem nem változott, ugyanúgy rúgjuk a gólokat, még talán többet is. Jött egy ugyanolyan jó játékos, mint amilyen ő volt. De azt amit mondtam, azt tartom, hogy Tököli az egyik legjobb játékos, akivel dolgoztam és biztosan az egyik legjobb csatár Magyarországon, de most megy az élet, neki pedig további sok sikert kívánok.
Sokakban az a kép él a KTE-ről, hogy rengeteg helyzetet kidolgozik a csapat, de nagyon sokat ki is hagy. Milyen eszközei vannak egy edzőnek a helyzetkihasználás javítására?
Tény, hogy sokat kihagyunk, azért mert én azt kérem, hogy a játék legyen nagyon gyors. És ebben a gyors játékban a pulzus felmegy 180-ra, 200-ra, és ilyenkor kicsit megérthető, hogy a koncentráció csökken. De ahhoz, hogy ez javuljon, úgy kell dolgozni edzésen is, és akkor odajutunk, hogy nem lesz gond. Rajta vagyunk, és hát én nem leszek mérges, ha tíz helyzetből mondjuk betalálunk négyszer. Akkor is jók vagyunk.
Gyurcsó Ádám, ha tartja ezt a formáját, van-e esély végleg megszerezni őt?
Ez a kérdés a tulajdonosoké, és az igazgatóé. Mindenféleképpen szeretnénk ezt. Ő egy nagyon tehetséges gyerek, és ugyanezt gondolom Lencséről is. Az én focifilozófiámba az ilyen játékosok nagyon illeszkednek. Főleg, hogy volt szerencsénk megtalálni a magyar játékosokat, ez egy nagyon pozitív dolog.
Kecskeméten az a rendszer működik, hogy az edző összeállítja a csapatot, megmondja kikre van szüksége, és tulajdonképpen felépítheti a saját csapatát, vagy kap egy kész keretet és azzal kell dolgoznia?
Ez is egy jó kérdés. Ez nagyon szorosan összefügg a pénzüggyel. Én most nyáron is leírtam 10 nevet, és persze, hogy nem könnyű megszerezni egy-egy játékost, főleg a magyarokat, mert ők nagyon drágák jelen pillanatban, és a piac sem volt valami nagy. Én tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon olyan nem étezik, hogy 10 külföldi egy csapatban, az nem egészséges. Nekem ez a tapasztalatom. Persze, hogy kell magyarítani a csapatot, ez egyértelmű, de minőségi játékosokkal. Ha ezt meg lehet oldani, akkor szuper, mint ez nekünk sikerült a Gyurcsóval, meg a Lencsével, meg a Németh Gabival.
Milyennek tartja a kommunikációt a szurkolók és a klub között?
Szerintem nincs baj. Azért mert tartjuk ezt az ankétot, nyitott a munka - múltkor is mikor volt három-négy vereség, mert a kupára koncentráltunk -, szóval nincs titok, azt gondolom, hogy ez működik.
Hosszútávra tervez Kecskeméten?
Nálunk volt a Tito az elnök Jugoszláviában és ő úgy szokta mondani, hogy: "úgy dolgozzunk, mintha 100 évig itt maradnánk" , de ha holnap jön valami, akkor is kész leszek. Szóval ez egy mondás, nem tudom, hogy jól mondtam-e. Szóval legyen béke 100 évig, de ha holnap háború lesz, én kész vagyok. Ez egy olyan munka, hogy mindenki vágyik valamire. Természetes dolog, hogy minden nap többet és többet akarsz, de ha azt itt megtudom csinálni, akkor nekem nagyon jó itt. Mert én még akarok bajnok lenni, akarok újra Európában szerepelni, szóval mindig új és új célok vannak, amik visznek előre, és úgy gondolom, hogy ez természetes dolog.
Korábban hangoztatta, hogy a Ferencváros kispadja vonzza. Van-e olyan csapat jelenleg Magyarországon, amelynek leülne a kispadjára?
Ez egy olyan kérdés, amire sok mindent lehet mondani, de ahogy az előbb is mondtam, ameddig itt jól érzem magam, addig nincsen erre szükség, de persze hogy vannak jó és erős csapatok. Akinek van ambíciója ugyanúgy, mint nekem, és jó ajánlatot ad - mert tudni kell, hogy egy edzőnek nem nagyon lehet dolgozni sokáig, vannak kivételes példák, mint a Garami Józsi bácsi, akit nagyon tisztelek, vagy a dr. Mezey, nekik sikerült sokáig dolgozni. De az én stílusommal, még öt évig ha kibírom, akkor nagyon jó lesz (nevet), mert ez nagyon stresszes, és szerintem néha túl sokat is teszek bele.
Zárásképpen megkérdezném, hogy benne lenne-e abban, hogy mondjuk havonta a Lila Ködön felmerülő szurkolói kérdésekkel megkeressük?
Mindenféleképpen. Ez nekem a munkám része, és nagyon szívesen megteszem, mert mégegyszer mondom, hogy nincsenek titkaink, és kell, hogy ez egy nyitott dolog legyen. Ha bárki akar kérdezni, én válaszolok.
Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, és ajánljuk magunkat :D
Nagyon szívesen!
Mint már a 100. meccsünk beszámolójában említettem, szombaton találkoztam Tomiszlav Szivics-csel. A csapat délutáni átmozgató edzésének végére mentem ki, és a vezetőedző ezután szakított rám egy kis időt. Meg kell mondanom, hogy már magán az edzésen is jól szórakoztam, Szivics Maynard közreműködésével, és az angol nyelv rejtelmeivel szerette volna megmutatni Litsinginek, hogy milyen amikor egy védekező szögletnél igazán keményen fogja az embert valaki, miközben a másik kapunál Momir Csirics rugdosott kapura Ribánszkinak. Eközben folyamatosan cukkolta Lacit a következő mondatokkal: "Ez most egy hatalmas gól lesz Laci. Tényleg ne haragudj, de ezt nagyon bevágom. Ne haragudj Laci!" És a labdára való ráfutás közben is zúgott a "NEEE HARAGUUUDJ LACIIIIIII!!!!!" Azt már csak apró betűvel merem leírni, hogy a lövés kaput sem talált :D De mikor a maestro leült mellém a padra nagyon pozitív véleményt alakított ki bennem magáról. Tovább után egy rendkívül jófej, őszinte, és közvetlen emberrel készült interjút olvashattok.
Elolvasom »
