Leginkább ez a kérdés izgatja most a kecskeméti szurkolók fantáziáját a soron következő Siófok elleni összecsapás előtt. A vendég együttes nem képvisel félelmetes játékerőt, de Mihaleczék tizenegy emberrel védekező csapatáról úgy pattognak néha vissza a labdák, mint Paulo Sousáról a kritikák. Ez a meccs a KTE szimpatizánsait is megosztja: az egyik felük sima 4-5 gólos győzelmet és fiesztát  vár, a pesszimistábbak már egy döntetlennek is örülnének, hisz véleményük szerint a Szivics legénység ilyen csapat ellen nem tud igazán jól futballozni.

Az őszi szezon utolsó fordulójához a tizenötödikhez érkeztünk. A blogos kollégák közül senki nem akarta bevállalni a soron következő etap megtippelését és a vele járó várható lebőgést. Ami nem is csoda, hisz Putto összegzéséből kiderült, hogy szerkesztő társaimnak nem erénye a meccsek végkimenetelének eltalálása (Nitro kollega áll a legrosszabbul, hisz a tizenhét folyamatos tippelőből sikerült neki befutnia az utolsó helyre, az elmúlt tizennégy forduló alapján). Így rám maradt az a hálátlan feladat, hogy megpróbáljak kicsit köszörülni a csorbán és felhozni a blog teamet a mostani tippverseny "felelős" szerkesztőjeként. :D Mindent megteszek a "család" sikere érdekében, és a legjobb tudásom szerint tippelni, de az előző hetek eredményeinek és meglepetéseinek fényében nem vagyok könnyű helyzetbe. A mezőny olyan sűrű, hogy a KTE az eredmények alakulásától függően, akár a dobogón is zárhatja az őszi szezont, de a nyolcadik helyre is visszacsúszhat.

A hosszú hétvége után itt az ideje, hogy megint sorra vegyük, kik alkottak emlékezeteset a maguk műfajában a 14. fordulóban. Botladozik a tabella első két helyezettje, ráadásul egyre többször, élesedik a küzdelem a dobogóért és a tabella végén is kezd változni a helyzet. Sajnos mi kikaptunk, de a csaló szakmailag alkalmatlan játékvezető miatt ez nem csoda.

Nem maradtunk Kecskeméten meccs nélkül ezen a hétvégén se. Az újpesti csalódást valamivel szerettük volna feledtetni, így Dáviccal vasárnap a Széktói felé vettük az irány, hogy az NB3-as csapat győzelmének tapsolhassunk. Szerencsére csupa kellemes élménnyel gazdagodtunk és meg kell állapítani, vannak tehetségeink.

Stílusos dolog a sors. Az elmúlt időszakban sokat dühöngtünk a bírók alkalmatlanságán, elsősorban amiatt, hogy a kárunkra nem egyszer tévedtek felháborítóan. Elismerem a kelleténél kicsit talán jobban állt belénk az ideg az elmúlt időszakban, feltételeztük, hogy az eső is csak azért esik, hogy jól kitoljon velünk, minden ellenünk van/volt. Igen, lehet, hangsúlyozom: csak lehet, hogy túlzásba vittük. De várható volt, hogy ha már nem kászálódunk le a témáról, a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb tényleg megfingatnak minket (Megint).  Álló óra is mutat néha pontos időt, és ahogy említettem, a sors volt annyira stílusos, egyem a zúzáját, hogy épp az ellen az Újpest ellen mutatta az óra a pontos időt, akik ellen tavaly a földtörténet legpofátlanabb bíráskodását kellett átélnünk. Megint van miről beszélni. De vajon a sors tehet róla?

Alighanem Szusza Ferenc idejében senki nem gondolta volna, hogy az akkor labdarúgás térképén finoman szólva igencsak margón szereplő Kecskemét egyszer esélyesként látogat majd Újpestre. Most ez a helyzet. A nagy Lilák hagyományaira már csak az azóta legendává váló világklasszis neve emlékeztet amikor leírjuk: „helyszín: Szusza Ferenc Stadion”.

Előre is elnézést a rossz címért. Na meg azért is, mert csúsztam eheti legjeinkkel, mint a vezetőség a fizetésekkel, de szerencsére rám nem kell 2-3 hetet várni. Újra itt vagyunk, és újra vannak érdekességeink. Szerencsére vannak olyan dolgok, amiben mindenki egyetért, így nem sok meglepetés lesz a mai posztban. Irány és nézzük meg, mit alkottak a legjobbak és a legrosszabbak a múlt héten.

Elérkeztünk a 14. fordulóhoz és az alsó és felsőházban is egyre jobban összefolyik a mezőny. A piros vonal körül már három 11 pontos gárda topog, míg az élbolyban megint 2 pont van az elsők között, a bronzért pedig jelen pillanatban 5 együttes ragaszkodik. Izgalomban tehát nincs hiány.

Kicsiny hazánk legnagyobb területű és legfeelingesebb megyéje, vagyis Bács-Kiskun sokáig nem a klubfutballjáról volt híres/hírös. Manapság NB I-es a Kecskemét, korábban a Stadler és a Tiszakécske, no meg egy fél szezon erejéig a vándormadár Gázszer boldogította a Kiskunság népét. (Majdnem Petőfi népét írtam, de az a megyei lap neve)

Naszóval itt van ez a videó, amely időről időre felbukkan, én meg nem tudom megállni, hogy újra meg újra végig ne nézzem, legutóbb egy győri blogger kolléga hívta fel rá a figyelmemet. Szerepelt már itt a Lila Ködön is, de akkor csak úgy odapöttyintettem, mint a gyári melós a Merci-emblémát, most egy picit jobban körüljárjuk :

A KTE együttese szerda délután Magyar Kupa mérkőzésen a Mezőkövesd-Zsóry SE csapata ellen lépett pályára, a tét a legjobb 16 közé jutás volt. Szivics Mester nem vette félvállról az összecsapást, hisz több stabil kezdőjátékos mellett, csak néhány fiatalnak szavazott bizalmat ezen a mérkőzésen. Nem volt könnyű szülés, de ha nagy nehezen is 0-2-ről felállva behúztuk a meccset, és vele a továbbjutást is.