Megkezdődött a felkészülés a 2012/2013-as szezonra, és ilyenkor a csapatok nagyon hajaznak a címben említett gyerekjátékra. Összerakják, szétszedik őket, aztán megint összerakják, az építőelemek folyamatosan cserélődnek, és repül az ima az égbe, hogy a rajtra egy olyan építmény álljon előttünk, ami ha nem is gyönyörű rögtön az elején, de legalább felismerhető. 

Ahogyan tavaly két szakaszban is tettük, ezúttal is értékeljük a szezont. A rendszer ugyanaz, a kérdések száma azonban megcsappant, hogy ne kelljen kétszer végigszenvednetek a válaszokat. Így kevesebb kérdéssel, de egyetlen poszttal jelentkeznek a „ködderek”, akik kiokoskodják, hogy milyen is volt ez a szezon. Nagy levegő, hosszú lesz.

Kedves KTE!

Azt sem tudom, honnan kezdjem. Valószínűleg fogalmad sincs, hogy ki vagyok. Pedig a közös történelmünk már jó ideje tart. Éveken keresztül figyeltelek messziről, de nem volt merszem megszólítani téged. Csak mentem, ahova te mentél, és követtelek és figyeltelek. Csendben, messziről. Meghúztam magam, nehogy észrevegyél. Próbáltam az árnyékban, a ködben, a homályban maradni. Nem mertem kilépni a fénybe, és azt mondani: „Tessék itt vagyok!”. Azonban nem bírtam lemondani sem rólad. Amikor nem lehettem ott, ahol te, rosszul éreztem magam. Egyszerűen látnom kellet téged, hogy boldog lehessek. Mikor nem voltam veled, akkor is körülötted forogtak a gondolataim. Nagyon tetszettél.

Véget ért a 2011/2012-es szezon. Életünk, heti rutinunk kicsit megváltozik. Hétvégente nem vesszük az irányt a stadion felé, vagy nem készítjük be hűsítő nedűnket a fotel karfájára, várva kedvenc csapatunk mérkőzését. Egy kis pihenő veszi kezdetét, a magyar focit felváltja az EB, és bőszen keressük majd a hasonlóságot a Spanyol válogatott és a KTE játéka között. Az emlékek megszépülnek a szezonról, és higgyétek el meg is találjuk azokat. Xavi kopírozni fogja Szavics játékát, Piqué Balogh-i magasságokba emeli higgadtságát, és Cassillas is csak egy hajszálnyival fog rosszabbul védeni, mint Németh Gabi. De ez a poszt most nem erről szól, úgyhogy vegyünk egy 180 fokos fordulatot, és csemegézzünk egy kicsit a múlt hét eseményeiből. Itt vannak heti legjeink, hogy aztán egy külön posztba összegyűjtve megkeressük és megtaláljuk a szezon legjobbjait vagy adott esetben legrosszabbjait.

Az ember, pláne ha magyar vér csörgedezik az ereiben, hajlamos csak a dolgok negatív oldalát nézni. Egy-két rosszul sikerült meccs miatt érdemes csalódottnak lenni, vagy inkább a szezon egészét kell nézni? Mi természetesen az utóbbi vélekedés pártján állunk, és összeszedtünk pár tényt, ami ezt hivatott alátámasztani:

-Lencse Laci lőtt 15 gólt, ez nem csak NB I-es klubrekord, de az országos góllövőlistán is bronzcipős lesz. Nem mellesleg ő szerezte az első élvonalbeli KTE-s mesterhármast.

-A KTE-nek két "gyengéje" volt az NB I-ben: a sok bekapott gól, és a pocsék idegenbeli szereplés. Nos, az elmúlt három évhez képest ebben a szezonban zárt a legjobban a védelmünk, és idén hálálta meg a csapat a legtöbb ponttal az őket idegenbe is elkísérőket.

-Bejutottunk a ligakupa döntőjébe (csak zárójelben teszem hozzá, hogy a télen nyertünk egy felkészülési tornát is).

Elékeztünk hát ide, kedves KTE-drukkerek! A negyedik NB I-es szezonunk utolsó mérkőzése jön. Az már korábban eldőlt, hogy bennmaradunk, megelőzve pár nagy arcú (és még nagyobb költségvetésű) csapatot. Az egész éves kitartó szurkolásért jár a jutalom: a finálé Siófokon lesz, ahol a vállalkozó kedvűek akár meg is mártózhatnak a magyar tengerben (elvileg nem lesz rossz idő, de kánikula sem).

Magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy napokon belül vége a szezonnak (ez is mondjuk nézőpont kérdése, hiszen NBIII és utánpótlás meccsek lesznek még), mert itt a hajrára összeesküvés-elméletek sora születik , összevesznek emberek, aztán meg nem egyenesek... na mindegy, hagyjuk is. Nézzük a legeket és a szóljon a Fish! mert itt mindenki mindent jobban tud!

Új rovatot indítunk, amellyel nektek szurkolóknak próbálunk segíteni. Sajnos kivédhetetlen mellékhatása a sorsolásnak az, hogy kedvenc csapatunk időnként idegenben is kénytelen pályára lépni. Ilyenkor a szurkoló előtt 3 lehetőség adódik. Elkíséri a csapatot idegenbe is. Ez a legjobb lehetőség, erre biztatunk mindenkit, de látni kell, hogy a szurkolók többségének nem áll módjában ezt rendszeresen megtenni. A második lehetőség, hogy izgul itthon, olvassa a szöveges közvetítéseket, és a szoba mélyéről szorít a csapatnak. A harmadik pedig - tv-s meccs esetén - hogy fogja magát és megnézi a dobozban. Itt jövünk mi a képbe.

Itt egy kis táblázat, ami megmutatja, hogy az NB I versenykiírása szerint mikor melyik csapat lesz a negyedik:

Az elmúlt napok eredményeiből úgy tűnik, hogy egyik klub sem akar túlzottan megfeszülni az EL-indulásért, úgyhogy bármelyik verzió bejöhet. Csak egyre kérlek benneteket: Ha esetleg nem jönne össze a negyedik helyünk, azért még ne átkozzátok ki a csapatot.

+FRISSÍTÉS: mivel a Fradi elleni 1:2-ből 0:3 lett, így a gólkülönbségünk is módosult, vagyis ha ikszelünk, és kikap a Honvéd, és sem a Paks, sem a DVTK nem nyer, akkor nem leszünk automatikusan negyedikek. Nagyon aggódni nem kell, csak akkor előzhet meg minket ebben az esetben a Honvéd, ha csak egygólos vereséget szenved Pécsett, de úgy, hogy legalább 3-mal több gólt rúg, mint mi a képzelt siófoki ikszünk során. (pl. Pécs-Honvéd 4:3, Siófok-KTE 0:0)

El vagyok átkozva. Bár, ha végiggondolom gyakorlatilag az egész blog el van átkozva. Azt már hosszú ideje tudjuk, hogy ha nbcee netalántán beszámolót vállal, akkor a csapat kikap. Azonban pénteken bebizonyosodott az is, hogy ha én vállalok beszámolót, akkor a helyzet még elkeserítőbb: az adott meccs biztosan nem ér meg zacskó szotyit sem. Nem volt ez jó meccs, na.